Kacsapicsa pecsenye

Apu nevezte el, nem én:D

Szóval karácsony előtt jött a nagy dilemma, hogy mit adjak a fiúknak. Ez mindig nagy probléma. De találtam egy cikket a konfitálásról, és egy ötletet, hogy a lassú tűzön órákig sülő husit el lehet rakni befőttnek. Ez kell nekem:)

Szóval elbattyogtam a piacra, vettem egy (nem pecsenye, hanem) hízott kacsát, de sztem lényegtelen, milyen. Ezután megkértem anyut, hogy szedje szét:D Bontott kacsa volt, de azért a feje meg a lába rajta volt. Meg a szép nagy mája! De azzal majd a következő bejegyzésben foglalkozom:)

Hozzávalók: 

• 1 kacsa (pecsenye, vagy hízott)
• annyi zsír, hogy egy magas falú tepsiben, vagy kacsasütőben ellepje a husit, kb. 1 kg. kacsa vagy libazsír
• só
• bors
• sok fokhagyma 
• 4-5 szem boróka
• 1 ág rozmaring
• majoranna
• pici kakukkfű
• ízlés szerint bármilyen fűszer (pl. kakukkfű, provence-i fűszerkeverék)

Elkészítés:

Miközben anyu lenyesegette a husit a kacsáról, ilyen kis darabokra, kb. 4 cm-esekre, addig én egy mozsárban összetörtem kb. 5 szem borókát, daráltam borsot, hoztam az udvarról friss rozmaringot (ami mint utóbb kiderült, nem elfagyott, hanem apu tűzet rakott, így leperzselődött a széle a bokornak:D), összevágtam, pucoltam kb. 6 gerezd fokhagymát. Ezután a husidarabokat beletettem egy tálba, összeforgattam a fűszerekkel, és betettem a hűtőbe éjszakázni. (de ezt ki is lehet hagyni) Másnap tepsibe tettem, rákentem a zsírt, (olvasztani is lehet, és akkor látszik, hogy mikor lepi el), mellédobtam még kb. 4-5 gerezd fokhagymát héjastul, és betettem a sütőbe, 65 fokra (igen, ilyen alacsonyra) kb. 4-5 órára. (igen, ilyen sok időre:D) Akkor jó, ha iszonyat puha és omlós lett a hús! Villával lehet piszkálni.

Miután kész lett, szétosztottam a husikat tiszta üvegekbe, ráöntöttem annyi zsírt, hogy csurig legyen, lezártam, majd hűvösre tettem. (aztán  -de ez titok- egy kis tálkába kanalaztam a meleg zsírból, és friss fehér kenyérrel tunkoltam:D)

Viszont ha nem akarunk gasztro-ajándékot csinálni, meg lehet nagyobb darabokban is sütni a kacsát, pl comb, mell, stb., párolt káposztával isteni. Ha meg nem rögtön esszük meg, egyben el is lehet rakni, és hidegen enni.

A konfitálásról (a nők lapja café alapján)

A konfitálás szó eredete persze francia, a confiture szóból ered, ami lekvárt jelent. A confit szó azonban egy gyűjtőfogalom: ide tartozik minden, ami lassú tűzön, kíméletes eljárással készült. Lehet ez fokhagyma, lekvár avagy húsok is. Ez utóbbiak esetében a konfitálás zsírban, zsír alatt főzést, abálást jelent. Sokan a homlokukra csapnak, abálás?! Ismerős? Akik disznót szokott vágni, azoknak biztosan. A húsokat pácoljuk, majd zsírral felöntve hőkezeljük. A zsír jelentősége abban áll, hogy nem engedi kiszáradni a húst. A hőkezelés min. 50, maximum 80-90 fokon történik, ez pedig azért fontos, mert a húsban található zsír ezen a hőfokon zselatinná alakul, amitől a hús sokkal puhább lesz. Leginkább szárnyasoknál jellemző ennek a technikának a bevetése, de legyen szó sertésről, bárányról, biztosak lehetünk benne, hogy a végeredmény egy eszelősen omlós, ízletes hús lesz.

Saját képem sajnos nem volt:( Majd rakok fel, ha megint csinálok.