2013. április 14., vasárnap

Ballymaloe csokoládés mandulás gâteau (torta)


Jeles esemény közelgett, mégpedig egy szülinap, melyre feltétlenül tortát kellett sütnöm. Hostanyukám fel is csapta a Ballymaloe cooking course szakácskönyvét (imádom, zseniális egy könyv) és 2 torta közül választottunk. A diós sem volt rossz, de ez a csokis mandulás csoda már elég régóta ott motoszkált a fejemben, hogy készítsem el. Mivel elég sok csoki meg mandula is kell bele, nem éppen egy olcsó mulatság, de annyira nem is vészes. Viszont aki fogyókúrázik, az most ikszelje ki az oldalt, mert már a látványától is 2 kg-ot hízik. Szóval a kérdés eldőlt, megcsinálom, és a megfelelő alkalom is eljött: a kutya 1 éves szülinapja.... igen, jól olvastátok, a kutyáé. Én csak reménykedtem, hogy nem a kutya fogja megenni, de hát ez van, nem nagyon vagyok a magam ura. Azért mikor kész lett, és leültünk az asztalhoz, és a kutya is megkapta az általam készített kutyakaja tortát egy csonttal megspékelve megnyugodtam, és a szívroham és szörnyülködés csak akkor jött rám, mikor egy jó nagy szelet a kutyatálban landolt. Hát no comment,  inkább nem is gondolok erre. Viszont a torta nagyon finom, de nagyon tömény, nem kispályás nassolóknak való!
Egy apró megjegyzés: az eredeti recept 3 tojást írt, és a tésztát két 18 cm-es tortaformában egyszerre kellett volna megsütni. Mivel nekem erre nem volt lehetőségem, 4 tojást használtam, és egyszerre csak 2 fehérjét vertem habbá, és sütöttem meg a tészta felével. (24-es tortaformában, szóval lehetett volna kicsit magasabb is:))

Itt már a rózsaszín csodákkal :)
Hozzávalók:
A tortához:
  • 110 g étcsoki
  • 2 evőkanál rum
  • 110 g nagyon apróra vágott mandula
  • 110 g vaj
  • 110 g cukor
  • 4 tojás szétválasztva
  • fél-fél evőkanál cukor a tojáshabhoz
  • 50 g liszt
  • 50 g mandula a tetejére
A töltelék/mázhoz:
  • 110 g étcsoki
  • 2 evőkanál rum
  • 110 g vaj
Elkészítés:
  1. A vajat habosra keverem a cukorral, majd a tojások sárgájával.
  2. Gőz fölött megolvasztom a csokit a vajjal, és ha kicsit kihűlt, hozzákeverem a rumot, majd mehet bele a tojásos masszába.
  3. Ehhez hozzákeverem a mandulát is.
  4. Kettéosztom a tésztát, és a lisztet is.
  5. 2 tojásfehérjét lágy habbá verek, majd fél evőkanál cukorral tovább keverem, és ha már kemény, akkor óvatosan összeforgatom a csokis masszával, úgy, hogy a lisztet is rászitálom. 
  6. Ha kész, sütőpapíros tortaformába simítom a masszát, úgy, hogy a közepén legyen egy kis mélyedés,
    és már mehet is a 180 fokos sütőbe. Az eredeti recept azt írta, hogy 19-25 perc, és a közepének kicsit nyersnek kell lennie, hűléskor rendbe fog jönni. Nekem légkeverésen 20 perc kellett ehhez, de mondom, nekem 24-es formám volt. Ha kicsit kihűlt, óvatosan kiszedtem a formából, és rácson hagytam teljesen kihűlni.
  7. Ugyanezt megismételtem a tészta másik felével is. 
  8. A csokis mázhoz pedig gőz fölött felolvasztom a csokit és a vajat, majd hozzákeverem a rumot. Ha nagyon folyik, kicsit lehet hagyni hűlni. Ezzel a masszával aztán megtöltöttem a két tortalapot, majd bevontam a tortát. A mandulával díszítettem, majd a gyerekek telenyomták a műízű cukros izékkel, csak hogy a kutyának jó legyen :D De legalább jól mulattunk a díszítés közben :)




2013. április 8., hétfő

Tibeti momo


Szeretem a fűszeres, érdekes kajákat, és ezzel a recepttel már 2 éve szemezek. Najó, azért nem álmodoztam minden nap arról, hogy elkészítem, csak néha felbukkant itt-ott, és mindig konstatáltam, hogy hmmm, igen, jól néz ki, oké, majd megcsinálom. Viszont most volt egy szabad délutánom, és már nagyon ki voltam éhezve valami újra, szóval belevágtam. Az eredeti recept itt található, Steiner Kristófé. Én változtattam rajta egy picit, most ezt írom le. Ja, mutogattam a receptet a családnak, de azt mondták, bonyolultnak tűnik. Szerintem nem volt az, max annak látszik, de tény, hogy aki az összezuttyintós kajákat szereti, annak pepecselősnek tűnhet. Viszont nagyon finom, én biztos csinálok máskor is, mondjuk dupla adag tésztával, amit elteszek a hűtőbe :)

Hozzávalók:
  • 3 csésze liszt
  • egy késhegynyi sütőpor
  • 2-3 evőkanál olaj (nálam olíva)
  • egy fél fej káposzta (nálam csak negyed volt)
  • 3 darab répa
  • 1 nagy hagyma
  • 2 krumpli 
  • 1 diónyi friss gyömbér lereszelve
  • 1 csokor korianderzöld felaprítva (amit eredetileg a szószba kellett volna rakni, de én véletlenül ebbe raktam bele, nagyon finom :D)
  • fél lime leve (nekem hiányzott belőle valami savanykás)
  • só, bors
A sepen szószhoz:
  • 3-4 szem paradicsom (most se íze, se bűze a paradicsomnak, szóval a felét én hámozott konzerv paradicsommal helyettesítettem)
  • 1 nagy piros kaliforniai paprika
  • 1 szál chilipaprika (nekem nem volt elég erős, szóval tettem még bele egy teáskanál szárítottat is)
  • 1-2 diónyi friss reszelt gyömbér
  • 1 csokor koriander
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • só, bors
Elkészítés:
  1. A tésztához összekeverem a lisztet a sütőporral, majd hozzáadom az olajat, és egy kicsit gyömöszölöm, amíg el nem tűnik. Ekkor elkezdek hozzá vizet adagolni (nekem kb. fél csésze volt, amit felvett), és gyúrogatom, amíg nem kapok egy jó kemény, fényes állagú tésztát, amit alig lehet eltépni. (a tészta sokáig elvan a hűtőben fóliába csomagolva, mindig lehet friss momót csinálni)
  2. A hagymát felkockázom, majd egy nagy tálba teszem, hozzáreszelem a répát, káposztát, krumplit, ízesítem a gyömbérrel, korianderzölddel, sóval, borssal, lime lével, majd egy kis olajon elkezdem pirítani. Akkor van kész, amikor még nem massza, de már összeesett, és finom illata van. Én néha tettem alá egy pici vizet, amikor oda akart kapni.
  3. Ha kész, félrerakom, és jöhet a tészta. Ugye akkor jó állagú, ha nem lehet szinte eltépni sem. Hát, ez azt jelenti, hogy a nyújtásához kell egy kis karizom :D Én két részletben nyújtottam ki, olyan CD vastagságúra, majd fogtam egy bögrét, köröket szaggattam (párizsi nagyságút, mondja az eredeti recept), majd ezeket még vékonyabbra nyújtottam. 
  4. Ha készen voltak a körök, egy-egy evőkanálnyi tölteléket tettem a közepükbe, a négy "sarkát" összecsippentettem, majd a többit is, és megtekertem egyszer, majd benyomtam a közepét, hogy ne bomoljon ki.
  5. Mivel itt Hollandiában sem az ajánlott bambuszgőzölőm, de még egy lukas fazekam sincs, ezért én vízben főztem ki a momókat, A forró, lobogó, sós vízben kb. 15 percet úszkáltak, ekkor kiszedtem őket egy szűrőlapáttal.  De aki teheti, csinálja gőz fölött, biztos finomabb :)
  6. Amíg főttek a kis momók, összevágtam a kaliforniai paprikát, a chilit, a paradicsomokat, korianderrel, fokhagymával, gyömbérrel, sóval és borssal ízesítettem, majd összeturmixoltam egy botmixerrel, és egy kanál olívaolajon összeforraltam. Nem kell sokat főzni, csak egy kicsit, hogy a szárított chili kiadja az ízét.
  7. A kész gombócokat a szósszal tálaltam.


2013. április 1., hétfő

Kukoricadara torta



Húsvét vasárnap szenvedtem az ágyban, amikor rám tört a "sütitakarok-demostazonnal" életérzés. Ilyenkor fusson, ki merre lát, és ne próbálkozzanak müzli szelettel, vagy sima csokival, mert nekem ilyenkor SÜTI kell. Le is vánszorogtam a konyhába a laptopommal, és rákerestem az 5 perces mikrós sütikre a neten. Nézegettem őket, nézegettem, csoki nem volt itthon, szóval a 90%-uk kiesett, míg a maradék 9% nem volt szimpi. Ekkor akadt meg a szemem a kukoricadarás mikrós sütin. Úgyis volt két nyitott csomag semolina itthon, ami lehet, hogy kukoricadara, de sokkal finomabb szemű, viszont még nem liszt. Mondom, jóóóó lesz ez, neki is álltam a receptnek, amikor is félúton előtört a bujkáló bűntudat, hogy mi vagyok én, hogy mikrós sütit csináljak, amikor rendeset is ehetnék? Azon a kis időn már nem múlik, kibírom a tésztát megkóstolva. Szóval rögtön változtattam is az eredeti recepten, és kreáltam egy tök új sütit. Jó, azért annyira nem új, de mégis más, annyira, hogy a sütési időről fogalmam nem volt, mert hasonlót ugye nem találtam a neten, csak ezt, de ez meg ugye mikrós. De nem baj, kikísérleteztem, a végeredmény pedig egy nagyon finom kukoricakása jellegű süti lett, amit biztos, hogy fogok még csinálni kisebb módosításokkal (pl. a reszelt citromhéj és egy kanál baracklekvár mehet a tésztába, esetleg mazsola is)
Mivel a hostcsaládom nem nagy sütis, ezért a torta negyedét megtartották, a többit pedig elvittem a lányoknak. Az egyik lány kérdezte, hogy ez milyen torta, mondom semolina torta. Mire ő elhűlve: Mi?????? Szalmonella torta? Szóval itt kint ezen a néven futott be :D


Hozzávalók:
  • 110 g vaj
  • 2 tojás
  • 130 g cukor
  • 1 vaníliás cukor
  • 4 dl tej
  • 240 g liszt
  • 240 g kukoricadara
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 marék mandulaforgács (opcionális)
  • baracklekvár a kenéshez
Elkészítés:
Félbevágva, megkenve
  1. A vajat felolvasztom, és elvegyítem a cukrokkal.
  2. A lisztet alaposan összekeverem a sütőporral és a kukoricadarával, majd a mandulaforgáccsal is. 
  3. A vajas cukorhoz felváltva apránként hozzáadom a lisztes cuccot, a tojásokat és a tejet, mikor mi kell jobban bele, és szép sima csomómentesre keverem. Az állaga elég sűrű lesz.
  4. Egy tortaformába (kisebb tepsibe) sütőpapírt teszek, és belekenem a tésztát. Mehet is a 180 fokos sütőbe 45 percre. Nekem a közepe egy icipicit lágy maradt, de abszolút nem zavaró, szépen félbe lehetett vágni, a teteje pedig megkérgesedett.
  5. Hűlni hagyom, majd kettévágom, és megtöltöm baracklekvárral.