"gusztustalan" édességek rovatunk folytatódik

Ha már volt egy gusztustalan kinézetű süti, akkor jöjjön egy bizarr pite is, figyelem, sütőtökgyűlölők ugorják át ezt a bejegyzést.

Szóval ha már maradt egy kis gyömbérem tegnapról, gondoltam megcsinálom megint a gyömbéres tökpitét, mert nekem tavaly nagyon ízlett. Meg kell jegyeznem, annyira nem vagyok oda a tökért, de ilyen formában bármennyit magamba tudok tömni. A répatortával ellentétben, aminek szerintem nincs répaíze, a tökpitének bizony tökíze van. Hugi méla undorral gyűrt le fél szeletet belőle, anyu viszont majdnem fél tepsivel befalt, úgy ízlett neki. Nekem is nagyon ízlik. Viszont az elkészítése elég sok időt igényel:( 

Szóval itt a recept:

Hozzávalók:

Tészta:

• 20-22 dkg liszt
• 10 dkg hideg vaj
• 8 dkg cukor
• 1 tojás
• fahéj

Töltelék:

• kb. 50 dkg sütőtökpüré (ehhez még gyömbérkarikák)
• 4 tojás
• 8-10 dkg cukor
• 1 kanál friss reszelt gyömbér (én egy evőkanálnyit raktam, a recept teáskanálnyit ír)
• 2-3 evőkanál tejszín
• fahéj
• és ha nagyon-nagyon híg, akkor pici vaníliás pudingpor (a múltkoriba tettem, masszív lett, ebbe nem, lazább lett)

Elkészítés:

Először kimagozom a tököt, és rárakom a sütőrácsra, majd alá berakok egy tepsit, melybe olyan 2-3 ujjnyi vizet és kb. 6  gyömbérkarikát rakok. (az egy ujjnyi simán elpárolog, és akkor a gyömbér biza megég.....) A tepsi azért jó, mert a gyömbéres vízben párolódik a tök, és a rácsról a tepsibe csöpög a lé, nem pedig a sütő aljára. 190 fokon háromnegyed/1 óra elég neki. 

Közben gyorsan összeállítom a tésztát: a cukrot és a lisztet összekeverem a fahéjjal, majd a hideg vajat nagylukú sajtreszelőn belereszelem, úgy, hogy közben folyamatosan keverem a kezemmel, hogy a reszelék ne ragadjon egy tömbbe. Elmorzsolom, és beleütöm a tojást. A lehető legrövidebb idő alatt összeállítom a tésztát, és mehet be a hűtőbe egy órára. A pitetésztáknak nem tesz jót a meleg......

Ha a tök már megsült, kiveszem a sütőből hűlni. Addig összekeverem a tojást, a cukrot, a tejszínt és a gyömbért, szentségelve, hogy fröcsköl, majd belekanalazom a héjából kikapart tököt is, és még jobban szentségelek, ahogy a szemembe ment tököt próbálom kipiszkálni.....:D Aztán az egészet a zárt turmixban összeturmixolom, így habos is lesz, és homogén is, és a további konyhatakarítástól is megkímélem magam.

A tésztát alaposan belisztezett deszkán 3-4 cm-rel szélesebbre nyújtom, mint a tortaforma, majd beleteszem úgy, hogy az oldalára is jusson. Kibélelem alufóliával a tésztát, majd sütő- vagy szárazbabot öntök rá, hogy lenyomja, és 190 fokos sütőbe dugom, olyan 10 percre. Miután kiszedem, mehet ki belőle a fólia meg a bab, és mehet vissza 160 fokon 5-8 percre (igazából a második visszatételt én kifelejtettem, de semmi baja nem lett a tésztának:D) Szóval fólia és bab nélkül beleöntöm a tökös trutyit, és visszadugom a sütőbe (160 fok), 30-35 perc alatt kész is van. Utána leöntöttem karamellel, de ez már végképp csak szőrözés volt:D

Nyammm:)

"csokoládés orgazmus"

Ronda, de mennyire finom!

Ilyen névvel néztem ki a receptet egy szakácskönyvből, de nem az elnevezés, hanem a gyömbér-csoki párosítás keltette fel az érdeklődésem. (meg a kép, de mivel nem is hasonlít az enyémre, erről inkább ne is beszéljünk) Inkább megosztom a receptet, illusztrációnak pedig az eredeti, nyilván műteremben beállított, kémikusok által elkészített, műanyag, glicerines fake-süti képe helyett az én fotómat teszem fel, hogy aki kedvet kap, és megcsinálja, ne essen kétségbe a barna kupac láttán. A külső ugye nem minden:D

Amúgy ez egy egyszemélyes recept, tökéletes, ha az ember egy sötét délután már éppen magába fordulna, és romantikus filmet nézne, hogy telebőgje a zsebkendőjét, hogy ő mennyire szerencsétlen. Na ehelyett a program helyett-vagy mellett tökéletes ez a süti, mert már a megalkotása is öröm: a gyömbér és a csoki illata olyan isteni, hogy az embernek rögtön mosolyra görbül a szája. Egy kis probléma volt vele (najó, kettő, de erről majd később), hogy nem volt megfelelő forma hozzá. Igazából szívem szerint egy virágcserépbe tettem volna, de a spejz mélyéből előkotortam egy fém sütőformát, mely kb. 15-20 cm magas és kb. 7 cm átmérőjű lehetett. (megjegyzem ki is folyt, és le is égett a sütő aljára a cucc, de a kész süti a füst miatt is kárpótolt:D)

Szóval a hozzávalók:

• 50 g fekete csoki (fél tábla)
• 20 g vaj
• 15 g liszt (franc méreget, én egy evőkanálnyit raktam bele)
• 1 tojás
• 1 evőkanál tej
• 1 teáskanál friss (!), pucolt, aprított gyömbér (Match, Tesco, sarki zöldséges stb. a lelőhelye)
• 1/2 teáskanál frissen őrölt bors
• 2x1 evőkanál cukor
• pici só

Elkészítés, avagy vigyázat, konyhai veszélyzóna:

Az edényt kivajaztam, és beszórtam cukorral, majd beraktam a hűtőbe. Idáig oké. Ezután szétválasztottam a tojást, és a sárgáját kikevertem 1 evőkanál cukorral, hozzáadtam egy evőkanál tejet, a lisztet, pici sót, összekevertem, majd félretettem. Idáig is oké. A csokiból kb. 4 kockát hagytam a gyömbéres cucchoz, a többit beleraktam egy tányérba, hozzátettem a vajat, és beküldtem a mikróba, mert a gőz fölötti főzőcskéhez most nem volt kedvem. Miután megolvadt (és nem robbant ki a mikró falára, ahogy már párszor eljátszottam régebben:D) félretettem kicsit hűlni, de nem sokáig, mert langyosan kell belekevertem a tojássárgájás-lisztes keverékhez. (done) Megint félretettem az egészet, és hozzáláttam a gyömbéres töltelékhez. Na itt jött az első nemoké: a recept azt írta, hogy 6 cl vizet 1 evőkanál cukorral, a borssal és a gyömbérrel főzzek sziruppá. Hát, megőszültem, mire besűrűsödött, de legalább kijöttek az ízek. (szerintem sok volt a víz, pedig becsszó, kimértem!) Ezután levettem a tűzről, hagytam kicsit hűlni, de még melegen beletettem a 4 kocka csokit, hogy elolvadjon benne. (ha túl forró a szirup, megég benne a csoki, és az nem túl finom) Egy harmadik edényt elővettem, és felvertem a tojásfehérjét, óvatosan beleforgattam a lisztes cuccot, majd a hűtőből kivett formába csorgattam a felét, ráöntöttem a gyömbéres krémet (persze nem sikerült úgy, ahogy a recept írta, hogy a tészta körülvegye a szirupot, de mi vagyok én, bűvész????), majd a tészta másik felét is ráöntöttem. Jelentem, a háromnegyedéig sem ért az edénynek, de 10 perc 220 fokos sütős kezelés elég volt neki, hogy a belseje kifolyjon, és ráégjen a sütő aljára:D Elvileg akkor jó, ha a teteje berepedezik, erre 10 percet írt. A mi sütőnk lámpája nemrég feladta a szolgálatot, így nem láttam a balesetet, de Te, aki reprodukálni szeretnéd ezt a csodát (márpedig mindenkinek ajánlom, nagyon finom), tegyél alá egy üres tepsit, hogy könnyebb legyen takarítani, vagy standard puccos szufléformában süsd:D 

A végeredmény: miután a konyhában eloszlott a fekete füst, kiborítottam a sütit egy tányérra, lefotóztam, majd megkóstoltam. Hát ez valami iiiisssssteni finom!!!!!!! Nagyon-nagyon-nagyon ajánlom! Nyammmmmmmm.... Jelentem, kiérdemelte a nevét!!!

Melegen ajánlom! Szó szerint. Na nem mintha megérte volna, hogy kihűljön;)

Gyors krumplivacsi zöldfűszerekkel

Hazafele caplattam, amikor megcsapott az a füstös őszi-téli illat. Na, ilyenkor nekem valami nagyon fűszereset kell ennem. A legjobb ilyenkor a krumpli, minden zölddel, ami a kertben terem. Na jó, majdnem mindennel. Rólam tudni kell, hogy a főzést-sütést általában szeretem gyorsan letudni, és ez a kaja ebből a szempontból éppen nekem való. Meleg vacsi, és pikk-pakk kész van. Persze a férfiak hőböröghetnek, hogy krumpli, oké, megvan a köret, de hol a hús. Hát az kérem szépen, nincs. Krumpli van.

(ugye, milyen szép borsdarálónk van?:D)

Bevallom őszintén (pedig már sokan rökönyödtek meg rajta), hogy néha még a krumplit sem pucolom meg. Ha szép, nem ráncos, akkor csak körömkefével ledörgölöm, felnégyelem, beledobálom egy tepsibe, teszek mellé répát, 1-2 félbevágott fej hagymát, 2-3 félbevágott, kimagozott almát, és ezeket is beledobálom a tepsibe. Mivel szerencsés helyen lakom, kiszaladok a kertbe (jó, ha nincs sötét, így nem a mobilom fényénél gazolok, és fű és tyúkhúr helyett rozmaringot, kakukkfüvet (több félét, bibibííí), zsályát stb. tépkedek, és behozva apróra vágom. Darálok hozzá borsot, a krumplit meglocsolom egy kis olívaolajjal, megsózom, majd a fűszereket kézzel összeforgatom a tepsiben lévő cuccokkal. Alaposan összekeverem, kb. egy felespohárnyi vizet öntök alá, és mehet be a forró sütőbe (220 fokos). Még lefóliázni sem szoktam. Kb. háromnegyed-1 óra alatt megsül. 45 perc környékén már szorgosan kémlelem , hogy kész van e már, és ha pirul, akkor már ki is veszem. Tök jó mellé a savanyúság, káposzta, uborka, stb., a nővérem pedig majonézzel és ketchuppal szokta enni. Itt egy kép, de kicsit homályos, mivel apu éppen hagymát vágott, így mozgott az asztal:D

Pipicke féle citromtorta

Régen a Rákóczi túrós volt a kedvenc tortám, amit a szülinapomra kértem, de amióta megkóstoltam ezt a citromos túrótortát, azóta inkább ezt rendelem. A nehézséget az elkészítésben az jelenti, hogy a már kész tortát ne ejtsük le a lépcsőre, mert a díszítés könnyen elsüllyedhet benne:) Amúgy roppant egyszerű, sütni sem kell, nyáron hűs és fanyar, télen pedig a nehéz ételek mellett esik jól. (persze télen is fanyar:D)

 Hozzávalók:

• 20 dkg zabpehely (én az apróbbszeműt szoktam használni, nem azt a durva nagy müzliszerűt)
• 3 dkg barnacukor
• annyi (Hulala márkájú) tejszín, hogy összeálljon masszává a tészta (egy 2 dl-es doboz bőven elég, a maradék pedig mehet a krémbe)
• 5 dkg vaj
• esetleg 5-6 dkg mandula vagy dió

• 1/2 kg túró, vagy több, mert az ember úgyis kóstolgatja
• 60-70 dkg joghurt (a görög tejszínes pl. nagyon jó, masszív, tartalmas)
• ízlés szerint cukor vagy édesítő (megjegyzés: nekem valahogy a hűtés után mindig kevésbé édes, mint amennyire emlékszem)
• 3-4 citrom leve és héja
• 1 lime leve és héja
• másfél csomag por zselatin éppen ahhoz elég, hogy ne folyjon szét, de aki biztosra akar menni, az rakjon bele 2 csomagot (Dr. Oetker pl. tökéletes)

Elkészítés:

Bár nem muszáj, de én jobban szeretem, ha a zabpelyhet egy serpenyőben kicsit lepirítom, majd beleöntöm egy nagy tálba, hozzáadom a cukrot, a puha vajat, a diót vagy mandulát, és annyi tejszínt öntök hozzá, hogy olyan trutyis legyen. Egy tortaforma aljába fóliát teszek (nem alut), és belenyomkodom a zabos trutyit. 

Aztán a mosogatás elkerülése végett ugyanabba a tálba belerakom a túrót, a joghurtot, cukrot, citromhéjat, a langyosított citromlében elkevert zselatint (nekem mindig jó csomós, de türelmetlen is vagyok, meg béna is:D), és kóstolgatom, hogy finom e. A hűtés után kicsit veszt az intenzitásából főleg az édes íz, eszerint csinálom. Ezt az egészet ráöntöm a zabpehelyre, majd legalább 2-3 órára, vagy éjjelre berakom a hűtőbe. Aznap és másnap is lehet díszíteni, én a maradék 1-1 citrommal és lime-mal tettem ezt meg. Szerintem tök egyszerű, de nagyszerű recept:) Köszönet érte Pipickének!

Kezdeti nehézségek

Az elhatározás régi, a megvalósítás pedig végre elindult. Főleg a magam szórakoztatására írom, mert imádok sütni-főzni. Ki tudja, meddig tart a lelkesedés, remélem sokáig:) Szóval irány a konyha!