"csokoládés orgazmus"

Ronda, de mennyire finom!

Ilyen névvel néztem ki a receptet egy szakácskönyvből, de nem az elnevezés, hanem a gyömbér-csoki párosítás keltette fel az érdeklődésem. (meg a kép, de mivel nem is hasonlít az enyémre, erről inkább ne is beszéljünk) Inkább megosztom a receptet, illusztrációnak pedig az eredeti, nyilván műteremben beállított, kémikusok által elkészített, műanyag, glicerines fake-süti képe helyett az én fotómat teszem fel, hogy aki kedvet kap, és megcsinálja, ne essen kétségbe a barna kupac láttán. A külső ugye nem minden:D

Amúgy ez egy egyszemélyes recept, tökéletes, ha az ember egy sötét délután már éppen magába fordulna, és romantikus filmet nézne, hogy telebőgje a zsebkendőjét, hogy ő mennyire szerencsétlen. Na ehelyett a program helyett-vagy mellett tökéletes ez a süti, mert már a megalkotása is öröm: a gyömbér és a csoki illata olyan isteni, hogy az embernek rögtön mosolyra görbül a szája. Egy kis probléma volt vele (najó, kettő, de erről majd később), hogy nem volt megfelelő forma hozzá. Igazából szívem szerint egy virágcserépbe tettem volna, de a spejz mélyéből előkotortam egy fém sütőformát, mely kb. 15-20 cm magas és kb. 7 cm átmérőjű lehetett. (megjegyzem ki is folyt, és le is égett a sütő aljára a cucc, de a kész süti a füst miatt is kárpótolt:D)

Szóval a hozzávalók:

• 50 g fekete csoki (fél tábla)
• 20 g vaj
• 15 g liszt (franc méreget, én egy evőkanálnyit raktam bele)
• 1 tojás
• 1 evőkanál tej
• 1 teáskanál friss (!), pucolt, aprított gyömbér (Match, Tesco, sarki zöldséges stb. a lelőhelye)
• 1/2 teáskanál frissen őrölt bors
• 2x1 evőkanál cukor
• pici só

Elkészítés, avagy vigyázat, konyhai veszélyzóna:

Az edényt kivajaztam, és beszórtam cukorral, majd beraktam a hűtőbe. Idáig oké. Ezután szétválasztottam a tojást, és a sárgáját kikevertem 1 evőkanál cukorral, hozzáadtam egy evőkanál tejet, a lisztet, pici sót, összekevertem, majd félretettem. Idáig is oké. A csokiból kb. 4 kockát hagytam a gyömbéres cucchoz, a többit beleraktam egy tányérba, hozzátettem a vajat, és beküldtem a mikróba, mert a gőz fölötti főzőcskéhez most nem volt kedvem. Miután megolvadt (és nem robbant ki a mikró falára, ahogy már párszor eljátszottam régebben:D) félretettem kicsit hűlni, de nem sokáig, mert langyosan kell belekevertem a tojássárgájás-lisztes keverékhez. (done) Megint félretettem az egészet, és hozzáláttam a gyömbéres töltelékhez. Na itt jött az első nemoké: a recept azt írta, hogy 6 cl vizet 1 evőkanál cukorral, a borssal és a gyömbérrel főzzek sziruppá. Hát, megőszültem, mire besűrűsödött, de legalább kijöttek az ízek. (szerintem sok volt a víz, pedig becsszó, kimértem!) Ezután levettem a tűzről, hagytam kicsit hűlni, de még melegen beletettem a 4 kocka csokit, hogy elolvadjon benne. (ha túl forró a szirup, megég benne a csoki, és az nem túl finom) Egy harmadik edényt elővettem, és felvertem a tojásfehérjét, óvatosan beleforgattam a lisztes cuccot, majd a hűtőből kivett formába csorgattam a felét, ráöntöttem a gyömbéres krémet (persze nem sikerült úgy, ahogy a recept írta, hogy a tészta körülvegye a szirupot, de mi vagyok én, bűvész????), majd a tészta másik felét is ráöntöttem. Jelentem, a háromnegyedéig sem ért az edénynek, de 10 perc 220 fokos sütős kezelés elég volt neki, hogy a belseje kifolyjon, és ráégjen a sütő aljára:D Elvileg akkor jó, ha a teteje berepedezik, erre 10 percet írt. A mi sütőnk lámpája nemrég feladta a szolgálatot, így nem láttam a balesetet, de Te, aki reprodukálni szeretnéd ezt a csodát (márpedig mindenkinek ajánlom, nagyon finom), tegyél alá egy üres tepsit, hogy könnyebb legyen takarítani, vagy standard puccos szufléformában süsd:D 

A végeredmény: miután a konyhában eloszlott a fekete füst, kiborítottam a sütit egy tányérra, lefotóztam, majd megkóstoltam. Hát ez valami iiiisssssteni finom!!!!!!! Nagyon-nagyon-nagyon ajánlom! Nyammmmmmmm.... Jelentem, kiérdemelte a nevét!!!

Melegen ajánlom! Szó szerint. Na nem mintha megérte volna, hogy kihűljön;)