Sült krumplisaláta (vagy sültkrumpli saláta?) :D

Ki vagyok éhezve a fűszerekre! És akciós volt az aprószemű krumpli meg a paprika. Szóval eldöntöttem, hogy sütőben sült paprikát fogok enni sütőben sült krumplival. És akkor már miért ne ötvözzem a kettőt egy salátában? Jelentem, jól sikerült! Kétféle öntetet csináltam, mindkettő nagyon finom, bár olyan nagy különbség nincs köztük. Az egyik tejfölös, a másik nem, ennyi :)

A sima változat

Hozzávalók:

• Kb. 300 g aprószemű krumpli
• 1 nagy piros kaliforniai paprika 
• 1 fej lilahagyma
• 2 paradicsom (vagy 4-5 koktélparadicsom)
• 1 nagy vagy két kisebb sárgarépa
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors, zöldfűszerek (rozmaring, majoranna, bazsalikom, kakukkfű)
• olívaolaj
• Az egyik öntethez 1-2 evőkanál balzsamecet és 1-2 kanál olívaolaj
• A másikhoz: 1 evőkanál balzsamecet és 1 dl tejföl

Elkészítés:

1. A krumplikat felezzük, vagy negyedeljük el. A répát is ugyanekkora darabokra vágjuk fel. A paprikát negyedeljük fel, és az összes cuccot dobjuk bele egy tepsibe, ahol locsoljuk meg olívaolajjal, sózzuk meg, majd rázzuk össze a fűszerekkel.
2. Az egészet toljuk be a sütőbe, 180 fokra olyan 20 percre (piruljon meg, de ne égjen oda!)
3. A paprikát hámozzuk meg (ha jól megsült, könnyen megy), majd vágjuk fel kisebb darabokra. 
4. A hagymát felezzük el, majd karikázzuk fel, és a paradicsomokat is aprítsuk fel. Az egészet keverjük össze egy nagy tálban, és mehet rá az ízlés szerinti öntet. Nekem a tejfölösből másnapra is maradt, így még finomabb lett, hogy összeértek az ízek, de nem kell félni, nem ázott el a krumpli a tejfölös trutyiban :))

A tejfölös változat

Fokhagymás garnéla

Nagyjából egy éve Párizsban ért egy meghatározó kulináris élmény: egy helyi étteremben fokhagymás fűszervajban sült kagylót ettem friss bagettel. Abszolút semmi extra nem volt a dologban, de ahogy a forró fűszervaj, meg a kagyló és a bagett összeolvadt a számban, na azt azóta is emlegetem, annyira isteni finom volt! Azóta nem jutottam el odáig, hogy reprodukáljam a dolgot, de már hetek óta tengődött egy fél csomag garnéla a fagyasztóban. Amúgy belegondoltam, hogy otthon sosem ettünk ilyesmit, pedig nem egy nagy durranás. Csak valahogy mindenkiben az a tudat él, hogy nem szokás koktélrákocskákat csinálni vacsira, ha van krumpli-savanyúkáposzta-vajaskenyér-akármi. Oké, nem vagyunk egy tengeri nagyhatalom, de azért néha az ember igazán megengedhet magának egy csomag garnélát, ha már megengedi magának a fagyasztott halat is.
Ennek a receptnek az eredetije amúgy itt található, én azonban egy kicsit átalakítottam.

Hozzávalók:

• 250 g fagyasztott garnéla (az apróbb, ha van a bótban)
• 4 dkg olvasztott vaj
• só, bors, olasz fűszerek, friss petrezselyem
• 3 gerezd fokhagyma
• 1-2 evőkanál prézli (vagy mint esetemben: 1 pirítós elmorzsolva)
• fél lime leve
• 1-2 evőkanál fehérbor
• 4 evőkanál reszelt parmezán
• friss bagett vagy valami, amivel lehet tunkolni

Elkészítés:

1. Egy kisebb jénaiban, vagy tűzálló tálban a fagyasztott garnélát összekeverem a fűszerekkel, kenyérmorzsával, a szétnyomott fokhagymával, a borral, meglocsolom a lime levével, összekeverem az olvasztott vajjal is (ugye nem hagytam ki semmit a hozzávalókból??), majd megszórom parmezánnal. (a prézlit a végén is rá lehet szórni a sajt előtt, mert hajlamos az egész lemenni a tál aljára)
2. Mehet is a 180 fokos sütőbe olyan 20 percre, majd lehet tálalni a bagettel.
3. Tipp: mivel fagyasztott volt a rák, ezért elég sok leve lett, amit a friss bagett nagyszerűen felszívott, de aki ezt nem csípi, az pár percig főzheti őket, majd le kell szűrni, és így megcsinálni a többi lépést.

Epres piskótatorta

Szülinap, megint. Ami persze nem baj, de ha így haladok, hiába futkározom 10 km-es futóversenyeken, nem fogok beleférni egy ruhámba sem. De azért sütni még mindig imádok :) Szóval a legnagyobb "lányom" 8 éves lett, és egy horda gyereket invitált meg ebből az alkalomból. Akkor valami egyszerű-de-nagyszerűt kell csinálnom, gondoltam. Szóval félretettem a piskótaundorom (jó, ez egy kicsit túlzás, hogy undorom van tőle, de a száraz-süti fóbiámmal nehéz megküzdeni). A választásom egy kakaós piskótára esett, epres mascarpone krémmel. Gondoltam ezzel nehéz mellélőni, egyszerűen meg lehet csinálni, és a piskótát általában szeretik a gyerekek. Ha meg nem, hát így jártak, majd én megeszem a maradékot. A recept innen van, de kicsit változtattam rajta itt-ott az arányokon, és tettem bele vajat is, tovább sült, és a krém sem egészséges mézzel van, hanem bizony csúúúnya, fehér, finomított porcukorral készült. De a végeredmény nem rossz :)

Hozzávalók:
Torta:

• 6 tojás szétválasztva
• 130 g cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 50 g olvasztott vaj
• 50 g cukrozatlan kakaópor
• fél csomag sütőpor
• 100g liszt
• csipet só és pici citromlé a tojáshabhoz

Krém:

• 250 g mascarpone
• 250 ml tejszín
• 2-3 evőkanál porcukor (ízlés szerint)
• 1 csomag vaníliás cukor (nem a Bourbon, mert attól pöttyös lesz a krém)
• 1 csomag habfixáló
• 10 dkg eper + pár szem díszíteni
• 2-3 evőkanál eperlekvár

Elkészítés:

1. A tojások sárgáját habosra keverem a cukorral, vaníliás cukorral, majd ha már egészen fehéres, hozzákeverem az olvasztott vajat is.
   
2. A száraz hozzávalókat jól összekeverem: a lisztet, kakaóport, sütőport.
3. Egy másik tálban pici sóval és citromlével kemény habbá verem a tojásfehérjét.
4. Óvatosan összeforgatom a tojássárgájás masszával, és apránként beledolgozom a lisztes keveréket is, figyelve, hogy lehetőleg ne törjön össze a hab nagyon.
5. Egy sütőpapírral bélelt tortaformába öntöm a masszát, úgy, hogy a széleinél kicsit magasabban álljon a cucc. Így nem lesz annyira púpos a torta. Mehet is a sütőbe, 175 fokon olyan 35-40 percre, tűpróbával lehet ellenőrizni, megsült e már.
6. Ha kész, megvárom, míg teljesen kihűl, és kettévágom. A tetejét megkenem eperlekvárral.
7. Közben elkészítem a krémet: a mascarponét összekeverem a cukorral és egy pici tejszínnel. 
8. A maradék tejszínből a habfixálóval kemény habot verek, majd óvatosan összeforgatom a mascarponés krémmel.
9. A torta alját megkenem nem túl vastagon a krém egy részével, kirakom vékonyra szeletelt eprekkel, majd még egy adag krémet kenek rá, és ráteszem az eperlekváros tetőt. A tetejét bevonom a maradék krémmel, eperrel díszítem, majd kis időre beteszem a hűtőbe.

Pesto-s leves

Az a baj a levesekkel, hogy bármennyire finomak, lefotózni őket szinte lehetetlen úgy, hogy az ember szájába összefusson a nyál. Pedig igazán megérdemelnék, főleg ez a pesto-s csoda. A recept szájhagyomány útján jutott el hozzám, így a forrást nehéz lenne megjelölnöm, talán anyunak a PortásAndrásBácsi mesélte. A dolog amúgy pofonegyszerű, és még annak is ízleni fog, akinek maga a pesto nem nagy kedvence!
Szóval bár mindenki elsőre a képeket nézi, tessék ennek a levesnek egy esélyt adni!!!!!

Hozzávalók:

• 1 hagyma
• 2-3 sárgarépa
• 1 fehérrépa
• 1 darab zeller
• 2-3 közepes krumpli
• egyéb zöldség, nálam most épp nem volt több
• 1 csirkemell (vagy egy pipi fél cicije)
• kb. 3 nagy evőkanál zöld pesto
• 1 campingsajt
• só, bors, esetleg 1 db leveskocka

Elkészítés:

1. A hagymát nagyon apróra, a zöldségeket és a csirkemellet pedig hasonló méretű kockákra vágom.
2. A hagymát egy pici olívaolajon megpirítom, majd hozzáteszem a kockára vágott csirkemellet, fehéredésig pirítom, majd hozzáteszem a többi zöldséget és a pesto-t is. Pár percig pirítom.
3. Az egészet megsózom, borsozom, felöntöm vízzel, és ha nincs elég íze, hozzáadok egy leveskockát.
4. Fedő alatt készre főzöm (passz mennyi idő, én kóstolgattam, hogy puha e már a husi-krumpli)
5. Ha kész, belenyomom a krémsajtot, jól elkeverem, és egyet rottyantok rajta, és már mehet is a tányérba!

Málnás csokitorta

Hostanyukám születésnapjára kerestem valamit, és mivel itt a mákot aranyárban, és darálatlanul mérik, nekem meg nincsenek meg a megfelelő konyhai eszközeim, a máktorta kiesett, akármennyire is szereti. Hüpp, én is nagyon szeretem...
DE! Ekkor a net feltúrása után rábukkantam erre a kicsit bizarr tortára, aminek a tésztájába egy egész evőkanál sót kell rakni, és maga a tészta inkább leveshez hasonlít, mint krémre, de a végeredmény meggyőzött arról, hogy megérte belevágni. Az eredeti recept málna nélkül írta le, de én fel akartam tuningolni valamivel. Vigyázat, fogyókúrázók végveszélyben! (megint)

Hozzávalók:

• 420 g cukor
• 150 g liszt
• 100 g cukrozatlan kakaó
• 1 evőkanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál sütőpor
• 1 csapott evőkanál finomszemű só
• 3 dl tej
• 1,5 dl olaj
• 2 dl friss, forró, erős kávé
• 2 tojás
• 1-2 evőkanál vaníliakivonat, aroma, vagy egy vaníliarúd kikapart belseje
• málnalekvár
• málna, porcukor és csokiforgács a díszítéshez

Krém:

• 300 g porcukor
• 4 púpos evőkanál cukrozatlan kakaópor
• 2 dl tejszín
• 120 g olvasztott vaj

Elkészítés:

1. A száraz hozzávalókat összekeverem egy nagy tálban (liszt, cukor, kakaópor, szódabikarbóna, sütőpor, só (aki fél, tehet bele csak egy csipetet).
2. Egy másik tálban összevegyítem egy robotgéppel a folyékony összetevőket (vigyázat, fröcsköl, mint a nyavalya), úgy mint: tej, olaj, kávé, tojások, vanília.
3. Most a száraz hozzávalókhoz apránként hozzáadom a folyékony elegyet, míg egy viszonylag híg dolgot nem kapok. Ez a tészta. Mivel az állaga ilyen, felhívnám mindenki figyelmét, hogy ha kapcsos tortaformát használ, akkor mindenképpen tegyen bele próbaképpen egy kis vizet, hogy ereszt e, nehogy kellemetlen meglepetésben legyen része (sütő aljából a szén vakargászása, és egy elszúrt torta) 
   
4. A tészta FELÉT öntsük bele egy sütőpapírral bélelt formába (vagy kivajazott formába) és toljuk be a sütőbe 180 fokra 45 percig. Az eredeti recept kicsit kevesebbet írt, de nekem nem volt elég.
5. Ha kész, ismételjük meg a másik felével a tortának, így kapjuk meg a két lapot. Aki persze konyhailag  jól felszerelt, két tortaformában is sütheti egyszerre légkeverésen.
6. Közben megcsinálom a krémet. Ehhez az olvasztott vajhoz adom a cukrot és a kakaóport, majd tejszínnel lazítom a krémet.
7. Ha mindkét tortalap teljesen kihűlt, az egyiket megkenem málnalekvárral vagy málnabefőttel, bevonom a krémmel, ráteszem a másik lapot is, ezt is megkenem málnalekvárral, majd a maradék mázzal befedem az egész tortát, és hűtőbe teszem tálalás előtt. Lehet díszíteni akármivel, én most málnát, csokiforgácsot és porcukrot használtam.
8. Egy tipp: ha valaki nem akarja, hogy a tálaló tányér csupa csokimaszat legyen, csíkokra vágott sütőpapírral fedje be a tál szélét, majd erre tornyozza a tortalapokat, kenje be a krémmel, majd óvatosan húzza ki, így a tányér védve van a krémtől :)

Tányérvédő papírok

Ballymaloe csokoládés mandulás gâteau (torta)

Jeles esemény közelgett, mégpedig egy szülinap, melyre feltétlenül tortát kellett sütnöm. Hostanyukám fel is csapta a Ballymaloe cooking course szakácskönyvét (imádom, zseniális egy könyv) és 2 torta közül választottunk. A diós sem volt rossz, de ez a csokis mandulás csoda már elég régóta ott motoszkált a fejemben, hogy készítsem el. Mivel elég sok csoki meg mandula is kell bele, nem éppen egy olcsó mulatság, de annyira nem is vészes. Viszont aki fogyókúrázik, az most ikszelje ki az oldalt, mert már a látványától is 2 kg-ot hízik. Szóval a kérdés eldőlt, megcsinálom, és a megfelelő alkalom is eljött: a kutya 1 éves szülinapja.... igen, jól olvastátok, a kutyáé. Én csak reménykedtem, hogy nem a kutya fogja megenni, de hát ez van, nem nagyon vagyok a magam ura. Azért mikor kész lett, és leültünk az asztalhoz, és a kutya is megkapta az általam készített kutyakaja tortát egy csonttal megspékelve megnyugodtam, és a szívroham és szörnyülködés csak akkor jött rám, mikor egy jó nagy szelet a kutyatálban landolt. Hát no comment,  inkább nem is gondolok erre. Viszont a torta nagyon finom, de nagyon tömény, nem kispályás nassolóknak való!
Egy apró megjegyzés: az eredeti recept 3 tojást írt, és a tésztát két 18 cm-es tortaformában egyszerre kellett volna megsütni. Mivel nekem erre nem volt lehetőségem, 4 tojást használtam, és egyszerre csak 2 fehérjét vertem habbá, és sütöttem meg a tészta felével. (24-es tortaformában, szóval lehetett volna kicsit magasabb is:))

Itt már a rózsaszín csodákkal :)

Hozzávalók:
A tortához:

• 110 g étcsoki
• 2 evőkanál rum
• 110 g nagyon apróra vágott mandula
• 110 g vaj
• 110 g cukor
• 4 tojás szétválasztva
• fél-fél evőkanál cukor a tojáshabhoz
• 50 g liszt
• 50 g mandula a tetejére

A töltelék/mázhoz:

• 110 g étcsoki
• 2 evőkanál rum
• 110 g vaj

Elkészítés:

1. A vajat habosra keverem a cukorral, majd a tojások sárgájával.
2. Gőz fölött megolvasztom a csokit a vajjal, és ha kicsit kihűlt, hozzákeverem a rumot, majd mehet bele a tojásos masszába.
3. Ehhez hozzákeverem a mandulát is.
4. Kettéosztom a tésztát, és a lisztet is.
5. 2 tojásfehérjét lágy habbá verek, majd fél evőkanál cukorral tovább keverem, és ha már kemény, akkor óvatosan összeforgatom a csokis masszával, úgy, hogy a lisztet is rászitálom. 
6. Ha kész, sütőpapíros tortaformába simítom a masszát, úgy, hogy a közepén legyen egy kis mélyedés,
   
   és már mehet is a 180 fokos sütőbe. Az eredeti recept azt írta, hogy 19-25 perc, és a közepének kicsit nyersnek kell lennie, hűléskor rendbe fog jönni. Nekem légkeverésen 20 perc kellett ehhez, de mondom, nekem 24-es formám volt. Ha kicsit kihűlt, óvatosan kiszedtem a formából, és rácson hagytam teljesen kihűlni.
7. Ugyanezt megismételtem a tészta másik felével is. 
   
8. A csokis mázhoz pedig gőz fölött felolvasztom a csokit és a vajat, majd hozzákeverem a rumot. Ha nagyon folyik, kicsit lehet hagyni hűlni. Ezzel a masszával aztán megtöltöttem a két tortalapot, majd bevontam a tortát. A mandulával díszítettem, majd a gyerekek telenyomták a műízű cukros izékkel, csak hogy a kutyának jó legyen :D De legalább jól mulattunk a díszítés közben :)

Tibeti momo

Szeretem a fűszeres, érdekes kajákat, és ezzel a recepttel már 2 éve szemezek. Najó, azért nem álmodoztam minden nap arról, hogy elkészítem, csak néha felbukkant itt-ott, és mindig konstatáltam, hogy hmmm, igen, jól néz ki, oké, majd megcsinálom. Viszont most volt egy szabad délutánom, és már nagyon ki voltam éhezve valami újra, szóval belevágtam. Az eredeti recept itt található, Steiner Kristófé. Én változtattam rajta egy picit, most ezt írom le. Ja, mutogattam a receptet a családnak, de azt mondták, bonyolultnak tűnik. Szerintem nem volt az, max annak látszik, de tény, hogy aki az összezuttyintós kajákat szereti, annak pepecselősnek tűnhet. Viszont nagyon finom, én biztos csinálok máskor is, mondjuk dupla adag tésztával, amit elteszek a hűtőbe :)

Hozzávalók:

• 3 csésze liszt
• egy késhegynyi sütőpor
• 2-3 evőkanál olaj (nálam olíva)
• egy fél fej káposzta (nálam csak negyed volt)
• 3 darab répa
• 1 nagy hagyma
• 2 krumpli 
• 1 diónyi friss gyömbér lereszelve
• 1 csokor korianderzöld felaprítva (amit eredetileg a szószba kellett volna rakni, de én véletlenül ebbe raktam bele, nagyon finom :D)
• fél lime leve (nekem hiányzott belőle valami savanykás)
• só, bors

A sepen szószhoz:

• 3-4 szem paradicsom (most se íze, se bűze a paradicsomnak, szóval a felét én hámozott konzerv paradicsommal helyettesítettem)
• 1 nagy piros kaliforniai paprika
• 1 szál chilipaprika (nekem nem volt elég erős, szóval tettem még bele egy teáskanál szárítottat is)
• 1-2 diónyi friss reszelt gyömbér
• 1 csokor koriander
• 3-4 gerezd fokhagyma
• só, bors

Elkészítés:

1. A tésztához összekeverem a lisztet a sütőporral, majd hozzáadom az olajat, és egy kicsit gyömöszölöm, amíg el nem tűnik. Ekkor elkezdek hozzá vizet adagolni (nekem kb. fél csésze volt, amit felvett), és gyúrogatom, amíg nem kapok egy jó kemény, fényes állagú tésztát, amit alig lehet eltépni. (a tészta sokáig elvan a hűtőben fóliába csomagolva, mindig lehet friss momót csinálni)
2. A hagymát felkockázom, majd egy nagy tálba teszem, hozzáreszelem a répát, káposztát, krumplit, ízesítem a gyömbérrel, korianderzölddel, sóval, borssal, lime lével, majd egy kis olajon elkezdem pirítani. Akkor van kész, amikor még nem massza, de már összeesett, és finom illata van. Én néha tettem alá egy pici vizet, amikor oda akart kapni.
3. Ha kész, félrerakom, és jöhet a tészta. Ugye akkor jó állagú, ha nem lehet szinte eltépni sem. Hát, ez azt jelenti, hogy a nyújtásához kell egy kis karizom :D Én két részletben nyújtottam ki, olyan CD vastagságúra, majd fogtam egy bögrét, köröket szaggattam (párizsi nagyságút, mondja az eredeti recept), majd ezeket még vékonyabbra nyújtottam. 
   
4. Ha készen voltak a körök, egy-egy evőkanálnyi tölteléket tettem a közepükbe, a négy "sarkát" összecsippentettem, majd a többit is, és megtekertem egyszer, majd benyomtam a közepét, hogy ne bomoljon ki.
5. Mivel itt Hollandiában sem az ajánlott bambuszgőzölőm, de még egy lukas fazekam sincs, ezért én vízben főztem ki a momókat, A forró, lobogó, sós vízben kb. 15 percet úszkáltak, ekkor kiszedtem őket egy szűrőlapáttal.  De aki teheti, csinálja gőz fölött, biztos finomabb :)
6. Amíg főttek a kis momók, összevágtam a kaliforniai paprikát, a chilit, a paradicsomokat, korianderrel, fokhagymával, gyömbérrel, sóval és borssal ízesítettem, majd összeturmixoltam egy botmixerrel, és egy kanál olívaolajon összeforraltam. Nem kell sokat főzni, csak egy kicsit, hogy a szárított chili kiadja az ízét.
7. A kész gombócokat a szósszal tálaltam.

Kukoricadara torta

Húsvét vasárnap szenvedtem az ágyban, amikor rám tört a "sütitakarok-demostazonnal" életérzés. Ilyenkor fusson, ki merre lát, és ne próbálkozzanak müzli szelettel, vagy sima csokival, mert nekem ilyenkor SÜTI kell. Le is vánszorogtam a konyhába a laptopommal, és rákerestem az 5 perces mikrós sütikre a neten. Nézegettem őket, nézegettem, csoki nem volt itthon, szóval a 90%-uk kiesett, míg a maradék 9% nem volt szimpi. Ekkor akadt meg a szemem a kukoricadarás mikrós sütin. Úgyis volt két nyitott csomag semolina itthon, ami lehet, hogy kukoricadara, de sokkal finomabb szemű, viszont még nem liszt. Mondom, jóóóó lesz ez, neki is álltam a receptnek, amikor is félúton előtört a bujkáló bűntudat, hogy mi vagyok én, hogy mikrós sütit csináljak, amikor rendeset is ehetnék? Azon a kis időn már nem múlik, kibírom a tésztát megkóstolva. Szóval rögtön változtattam is az eredeti recepten, és kreáltam egy tök új sütit. Jó, azért annyira nem új, de mégis más, annyira, hogy a sütési időről fogalmam nem volt, mert hasonlót ugye nem találtam a neten, csak ezt, de ez meg ugye mikrós. De nem baj, kikísérleteztem, a végeredmény pedig egy nagyon finom kukoricakása jellegű süti lett, amit biztos, hogy fogok még csinálni kisebb módosításokkal (pl. a reszelt citromhéj és egy kanál baracklekvár mehet a tésztába, esetleg mazsola is)

Mivel a hostcsaládom nem nagy sütis, ezért a torta negyedét megtartották, a többit pedig elvittem a lányoknak. Az egyik lány kérdezte, hogy ez milyen torta, mondom semolina torta. Mire ő elhűlve: Mi?????? Szalmonella torta? Szóval itt kint ezen a néven futott be :D

Hozzávalók:

• 110 g vaj
• 2 tojás
• 130 g cukor
• 1 vaníliás cukor
• 4 dl tej
• 240 g liszt
• 240 g kukoricadara
• 1 csomag sütőpor
• 1 marék mandulaforgács (opcionális)
• baracklekvár a kenéshez

Elkészítés:

Félbevágva, megkenve

1. A vajat felolvasztom, és elvegyítem a cukrokkal.
2. A lisztet alaposan összekeverem a sütőporral és a kukoricadarával, majd a mandulaforgáccsal is. 
3. A vajas cukorhoz felváltva apránként hozzáadom a lisztes cuccot, a tojásokat és a tejet, mikor mi kell jobban bele, és szép sima csomómentesre keverem. Az állaga elég sűrű lesz.
4. Egy tortaformába (kisebb tepsibe) sütőpapírt teszek, és belekenem a tésztát. Mehet is a 180 fokos sütőbe 45 percre. Nekem a közepe egy icipicit lágy maradt, de abszolút nem zavaró, szépen félbe lehetett vágni, a teteje pedig megkérgesedett.
5. Hűlni hagyom, majd kettévágom, és megtöltöm baracklekvárral.

Thai uborkasaláta rákkal

Messze vagyok otthontól, és itt még locsolkodás sincs, hát milyen húsvét ez??? Szóval, hogy kicsit jobb kedvre derítsem magam, elhatároztam, hogy ha már itt vagyok Amszterdamban, ami kész kincsesbányája a keleti ételeknek és fűszereknek (lévén, hogy a múlt század közepéig Indonézia holland gyarmat volt), csinálok végre valami olyan kaját, amire otthon 1000%, hogy nem vinne rá a lélek. Az alapanyagok nagy része drága, és ritka otthon, nem hiszem, hogy a magyar átlagfogyasztó kamrájában lapulna halszósz, lime, a fagyasztóban garnéla, bár persze a hipermarketek korában élünk, és van egy pár jó hely is, ahol szuper keleti  (és mindenféle) alapanyagokhoz hozzá lehet jutni. Nálunk itthon egyedül friss koriander és menta nem volt itthon, de a bótba most pont zöldfűszer akció volt, úgyhogy még egy cserép snidlinget is hazahoztam (mert azért csinálok tojáspástétomot holnap :)) A receptet pedig a Chili & vanília blogról szedtem, bár egy picit megváltoztattam, tettem bele friss gyömbért is (mert ha már van, akkor menjen, ami a csövön kifér) és több rákot adtam hozzá. Amit még kiemelnék, az ízvilág annyira nem hagyományos, hogy először nem is tudtam hova tenni, viszont nagyon nagyon finom lett! És laktató, az eredeti recept 2 személyre írta, én, gondoltam salátazabáló révén simán bevágom egymagamban is, de szégyenszemre kudarcot vallottam, itt maradt a fele. Sebaj, holnap is van nap, majd két falat sonka-tojás-újhagyma kombó közben csipegetek belőle :) Ja, a halszósztól nem kell megijedni, ahogy én tettem anno, mikor elsőre találkoztam vele, mert nem olyan tipikus halszagú, hanem kicsit inkább szójaszószra emlékeztet, nem a büdös halra :D
Szóval néha érdemes kísérletezni, és azt sem bántam meg, hogy nem ijedtem meg attól, hogy jó sok (mármint szerintem jó sok) koriandert és mentát egyek, mert az olyan fura. DE JÓ! :)

Hozzávalók 2 személyre:

• 1 kígyóuborka
• 1 piros chili
• fél lime leve
• 2 evőkanál halszósz
• 1 gerezd fokhagyma
• fél diónyi frissen reszelt gyömbér
• 1 evőkanál barnacukor (az a nagyon sötét, apró szemű, nedves típus)
• 1 kis fej, vagy egy fél fej vöröshagyma
• 1 nagy csokor friss koriander
• 1 nagy csokor friss menta (ezeket nem kell sajnálni, hogy Mautner Zsófit idézzem: "nem dísz, hanem íz")
• 20 dkg apró garnéla (nekem fagyasztva volt ennyi, utána megfőztem, pár perc elég neki)

Elkészítés:

1. Az uborkát meghámozom, hosszában félbevágom és kikaparom a magos részt (ezt írta az eredeti recept, meg is csináltam, a belsejét meg megettem, de szerintem olyan mindegy, hogy benne van e a mag, vagy nincs, max a formája érdekesebb) és félhold alakúra karikázom fel.
2. Egy kis tálban összekeverem a halszószt, a lime levet és a barnacukrot, hozzányomom a fokhagymát és belekeverem a reszelt gyömbért is.
3. Összevagdosom nagyjából a friss koriandert és a mentát, felaprítom a chilit és a vöröshagymát, majd hozzákeverem az uborkához.
4. Mehet hozzá a rák is, és a szósz, összekeverem, és lehet enni.